Jövőkép

Mi ez?

Megmondom: lakás.
Már évekkel ezelőtt eszembe jutott (lehet, hogy az építészpraxis
teszi), hogy az emberek lakása tulajdonképpen egy tartály, ami több
csővel kapcsolódik a külvilághoz, mely csövek az ember létfenntartását
szolgálják. Ezek a csövek jelenleg: víz, gáz, csatorna, telefon,
kábeltévé, internet, elektromosság, van ahol távfűtés, rendőrségre
bekötött riasztó, stb. Az ember csak időlegesen tudja elhagyni ezt a
tartályt, és ami a legrosszabb, az az, hogy egyre kevésbé akarja
(legfeljebb egy másik tartályért). Ennek következtében úgy fejlődik a
világ, hogy egyre kevésbé is kell elhagynia. Tápcső még ugyan nincs, de
már van lehetőség interneten/telefonon ételt-italt rendelni.
Meggyőződésem, hogy a tápcső is csak idő kérdése. Már a szórakozás is
házhoz jön (lsd. házimozirendszerek, stb). Ezen kívül is minden afelé
halad, hogy egyre kényelmesebben éljünk. Lassan már fel sem kell kelni
a székünkből, a háztartási gépek mindent megcsinálnak helyettünk. A
tartály egyre tökéletesebb. Idővel majd mindenki csak ülni fog a
sajátjában, ami minden vegetatív funkcióját kiszolgálja, és közben
audiovizuális eszközökkel tartjuk majd egymással a kapcsolatot,
szórakozunk, utazunk. Ismerős, nem? Nem a zsarnok gépek kényszerítenek
bele a mátrixban látott világba, hanem mi csináljuk meg magunknak.
Önként.

Őszintén szólva nekem hiányzik a természetesség. Nem vagyok biztos
benne, hogy jó, hogy nem csinálunk meg semmit magunknak. Pl. nagyon
kényelmes a gázfűtés, de sokkal jobb, ha az ember saját maga által
hasogatott fával gyújt be (bár én magam is nagyon sokszor lusta vagyok
erre). Pl. sokkal nagyobb élmény volt a Fogarasi Havasokban a saját
bőrünkön érezni a vihart, majd a szél által szaggatott sátorban aludni
a fagyban, mintha egyszerűen a kényelmes, összkomfortos szállodában
aludtunk volna pár száz méterrel lejjebb (szintben). Nagyjából arról
van szó, mint a kettővel ezelőtti bejegyzésemben. Vagy amikor pár éve
csináltunk egy többnapos, cucc-cipelős Bükk-túrát a kutyával. Szinte
végig esett az eső, nyirkos, ködös idő volt, de felejthetetlenül szép
volt az erdő, és valami misztikus, földöntúli hangulata volt. Aki csak
a kényelmetlenséget látja és ilyenkor inkább a meleg szobát választja,
sosem fogja ezt megtapasztalni. Amikor pár hete átnyergeltem bicikliről
autóra, nem tetszett, hogy nem is érzem, hogy milyen az idő, milyen a
levegő. Akkor már a villamos is jobb, csak ne lenne olyan tetű lassú.
És akkor milyen életet élhet az, aki felkel, lemegy a mélygarázsba,
beül a légkondicionált kocsiba, elmegy az irodaházba, leparkol a
mélygarázsba, felliftezik az irodájába, majd este vissza? Tartályból
tartályba egy kisebb tartályban.
(Hogy legyen a bejegyzésnek valami köze a mac-hez és a nyílt forráshoz,
a képet blenderrel akartam csinálni (meg amúgyis), de valamiért nem
működik sajna... de majd pótolom.)

update:

Pótoltam. A most látható kép Blenderrel készült Linux alatt.