Megvettem ma a londoni Cosmic Sounds kiadó magyar jazzel foglalkozó sorozatának második darabját, amin a '70 es évek fúziós zenéjéből válogat Mozsik Tibor és Vályi Gábor (Keyser & Shuriken). Régebben a Narancsban olvastam már a kiadványról.

És eszméletlenül jó. Korábban máshol azt olvastam a válogatásról, hogy partik slágere lett, pedig mindenféle remixelés nélkül vannak rajta az eredeti számok. Na, ezt kissé szkeptikusan fogadtam. De most már elhiszem, tök modern ritmusok vannak rajta, valóban olyanok, mint az ezredforduló nu jazz-szcénájában, csak éppen nem gépdobbal :-) Marha jó funkys gitárok, a basszus dübörög (Pege Aladár basszusgitáron!!), kőkemény groove-ok a legtöbb számban. A csajom táncra is perdült (bár azt állítja, hogy a bor miatt, de szerintem a Carpathian Forestre nem táncolt volna, bor ide vagy oda :-)
Érdekes, hogy a nu jazzt sosem sikerült igazán megszeretnem, sterilnek és lagymatagnak éreztem, pedig majdnem minden megvan benne, amit szeretni szoktam a zenében. De ez a cd állat, semmi steril nincs benne, és az általam ismert legtöbb nu jazzre jellemző nyálas női hang is hiányzik :-)