A kedves kis 2001-es első generációs iPodom rakoncátlankodni kezdett, valószínűleg a firewire-csatlakozójának lett baja. Most szervízben van (az Intercasban a hölgy rácsodálkozott, amikor a csajomtól átvette, nem látott még ilyet), én meg elgondolkodtam, hogy lehet, hogy kéne egy új(abb) iPod.
Először egy egy gigás nanora gondoltam. (A rendes iPod rögtön kiesett, nem akarok én videót nézni meg kurva drága is.) Az ára kedvező, a mérete kellemesen kicsi, és marha jól néz ki. Ellene szólt, hogy firewire-n nem tud csatlakozni, az iBookomon meg nincs usb 2. Szintén ellene szól a kis tárkapacitás. Legyen akkor a két gigás. Az sajnos már jóval drágább. Ezen a ponton néztem meg az apróhirdetéseket. Találtam 60-ért egy 30 gigás iPod photot. Hú, gondoltam, ez király. Aztán újra gondolkodni kezdtem. Minek nekem színes iPod? Sosem nézegetem, ugyebár vezetés meg biciklizés közben hallgatom, ritkábban villamoson. Minek nekem 30 giga? Az 5 gigás is nagyon ritkán van tele. Aztán az sem jó, hogy ezen csak dock konnektor van, tehát ha több helyen akarom használni, a saját kábelét kell hurcibálnom vele. (Most van az irodában is meg otthon is firewire kábelem, és kész.) Ez amúgy a harmadik generáció óta így van, fasz tudja, miért, szerintem tök hülyeség, hogy nem lehet bárhol kapható szabványos kábellel használni. Ezek után már az egyetlen dolog, ami az új iPod mellett szól, az az újdonság varázsa. A régi mellett meg az szól, hogy tökre megszerettem, meg hogy van rajta firewire.
Így hát nagyon reménykedem, hogy meg tudják javítani. És veszek inkább egy Pioneer lemezjátszót meg egy Kenwood erősítőt, a kettőt együtt egy egy gigás nano árából (az erősítő már meg is van), és szarér-húgyér fogok jazzlemezeket venni antikváriumban és kiváló hangminőségben hallgatni őket.
Az Apple öngólt lőtt azzal, hogy az első iPod ennyire jól sikerült, hogy nem vágyom újabbra :-)