Egyszer jó régen olvastam a kiváló Mi micsoda sorozat múmiás könyvében a palermói kapucinus-kriptáról, ahol rengeteg természetes módon mumifikálódott tetem található. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a dolog, azóta is el szeretnék oda menni. Pár éve pedig hallottam a hírt, hogy egy váci templom felújításakor múmiákat találtak. És most végre ki is állították őket, meg is néztük szombaton a Természettudományi Múzeumban.
Mit mondjak, megdöbbentő. Már maga a történet is Umberto Eco regényeibe illik, azt gondolnám, hogy ha ma ilyen történik, az biztos valahol Dél-Amerikában, de semmiképp sem itt a szomszédban: 1994-ben felújították a váci főtéren álló Fehérek Templomát, és egy helyen furcsán kongott a fal. A munkások kibontották, és egy lépcsőt találtak, ami egy kriptába vezetett. A kripta tele volt egymás hegyén hátán lévő különböző méretű festett koporsókkal. A koporsók pedig mumifikálódott tetemekkel.
A parókián régóta megőrzik az adatokat, így teljes sorsok rajzolódtak ki előttünk az üvegtárlókban fekvő holttestekről. A legtöbb eléggé szomorú: nagyon sokan haltak meg fiatalon, tbc-ben. Volt egy tetem, egy kicsi test, azt hittem, hogy egy kisgyereké, de kiderült, hogy egy 18 éves fiúé, akinek a csontozatát is teljesen megette a betegség, a gerince teljesen meg volt hajolva. Magatehetetlenül élte le az életét. Amikor ott álltam fölötte, azt gondoltam, hogy milyen jó is nekem, hogy erős, egészséges vagyok, egyenes gerinccel. A kiállításon felvetették a kérdést, hogy hogy lehet, hogy ennyien tbc-ben haltak meg, pedig egészséges körülmények között, jó levegőn éltek, nem voltak szegények, jól táplálkoztak. Választ nem igazán kaptunk erre. Mint ahogy arra sem, hogy hogy lehet, hogy az 1830-as években még temetkeztek a kriptába, majd teljesen feledésbe merült, az egyik lejáratát befalazták, a másikat a padlóburkolat alá rejtették.
Még két rejtélyt bemutattak: az egyik egy apáca teteme volt, akinek két ujját a lába mellett találták meg, egy papírba csomagolva. A papíron írás is volt, de sajnos már olvashatatlan, csak annyit tudtak megállapítani, hogy szlovák nyelvű.
A másik egy pozsonyi apáca rejtélye, akinek a szívét a halála után kivágták. Erre van valószínű magyarázat, de nem árulom el, mindenki menjen el és nézze meg a kiállítást, ott kiderül.