Voltunk nászúton, Hortvátországban. Az volt a prekoncepció, hogy olyan helyre megyünk, ahol a tenger fölött lehet mászni. Nos, ez nem jött össze, de ettől függetlenül nagyon jó volt. Én még csak másodszor jártam arra életemben. Láttunk szép városokat, azúrkék tengert, kaptam búvárszerkót a nejemtől, így én is felfedezhettem, hogy mi van a víz alatt. Voltunk Paklenicán, négy kötélhosszas utat másztunk kilátással a tengerre, az egyik kötélhossz IV-es volt, ráadásul ki is mentem belőle egy nehezebb részre, de sikerült.

És hogy miért ez a bejegyzés címe? Biztos mindeki szörnyülködött azon az iskolában, hogy „mitnekem Kárpátok”. Mi most olyan szép helyeken jártunk, hogy beszarás. Valószínűtlenül kék tenger, fehér sziklák, középkori városok tömkelege. Dubrovnikot össze se lehet hasonlítani Český Krumlovval, egyszerűen más súlycsoport. Ugyanúgy a Tátrát sem a maga mindössze 25 km-es főgerincével a Velebit vagy a Biokovo hegységgel és a Dalmát tengerparttal.

Mégis, ott nem éreztem azt, amit a Tátrában, a cseh és a felvidéki kisvárosokban, vagy az Alpokban: hogy itt vagyok honn, itt az én világom.

Dehát az ember ugye nem csak hazajár, szóval biztos megyünk majd még párszor a mediterráneumba :-)