Sala kérte, meg amúgyis le akartam írni.

A legfőbb tanulság az, hogy a pénzért megvásárolható hivatalos jegyzet nem igazán használható. Strukturálatlanul vannak benne lefénymásolva a teljes (!) jogszabályok, az ember ha nem jogász (márpedig ha erre a vizsgára készül, valószínűleg nem az), igen nehezen hámozza ki-jegyzi meg belőle a lényeget. És nem is fedi le az anyag egészét (ugyanakkor olyanok is vannak benne, amikre nem vonatkozik kérdés).

Sokkal használhatóbb ez, (számomra) ismeretlen szerző műve. (Összehasonlításként: a hivatalos jegyzet fölött szenvedve eltöltöttem egy hétvégét, és csak kb. a negyedén tudtam átrágni magam, a "nemhivatalosban" az anyag maradék 3/4-ét három este alatt kivégeztem, és a vizsgára menet a vonaton átnéztem azt a részét is, amit a hivatalosban a hétvégén.)

A vizsga úgy zajlott, hogy bementünk egy terembe, mindenki húzott 1-1 tételt a 4 anyagrészből, aztán leültünk kidolgozni, és aki kész lett, az odament szóbelizni. Érdemes minél közelebb ülni a bizottsághoz, mert vannak átfedések az anyagban, így ha szerencsénk van, felkészülés során választ kaphatunk a sötét foltokra valamelyik vizsgázó feleletéből :-)

A vizsgáztatók jóindulatúak, ha látják, hogy jól kezdesz bele egy válaszba, leállítanak, hogy OK, ez megy. Azt nem tudom, hogy akkor mi van, ha valaki olyan tételt húz, amiről semmit sem tud, mert én szerencsére mind a négy kérdést viszonylag jól tudtam.

Szerintem nem bukott meg senki, de ezt nem állítom biztosra. Nem teljesen jelképes a vizsga, szoktak azért bukni, ahogy utánaérdeklődtem. Pedig nem éri meg (33e ft a vizsgadíj, ha a ember vizsgát ismétel, akkor is meg kell fizetni).

Hát ennyi.