Kis feleségemmel kb. 7000 könyv között éljük életünket. Még azok elolvasására sem lenne elég egy élet, amik érdekelnek közülük. Eléggé szédítő perspektíva, inkább bele se szoktam gondolni. És a zenével is hasonló a helyzet. Sokkal több jó zene van a világon, mint amit valaha is be tudnék fogadni. Azt gondolná az ember, hogy ez utóbbi könnyebben kivitelezhető, hiszen egy albumot rövidebb ideig tart meghallgatni, mint egy könyvet elolvasni. Csakhogy nem hat rögtön. Itt van pl. a Fun Lovin' Criminals: régóta szeretem őket, de semmi különös. Míg aztán pár hete véletlenül előkerült az egyik albumuk, és sokkal jobban megfogott, mint eddig, előrelépett a zenekar az első számú kedvenceim közé. Vagy a ma esti élmény, ami ezen bejegyzést ihlette: Réka tv-t akart nézni, én olvasni akartam, így elővettem az iPodomat és találomra beraktam a King Crimson Cirkus c. albumát. Ismertem már, tetszett is, de most egész más füllel hallottam. Ismét megtörtént a körülmények szerencsés összejátszása, vagy a csoda, ahogy tetszik.

Kb. így voltam a késői Pearl Jam-albumokkal, a Rage Against The Machine Renegades albumával, vagy a beboppal is. Évek óta szerettem, hallgattam őket, míg egyszer valahogy másképp hallottam őket, és fanatikus rajongóik lettem.

Szóval a zenéhez is kell idő, sőt szerencse is.