Az ember lenyom egy munkanapot zömmel az Archicadet bámulva, aztán hazajön, és leül az Archicad elé. Különbség, hogy lassúbb gépen csinálja, és míg az irodában neki fizetnek, itt ő fizetett.

Az történt ugyanis, hogy találtam egy nagyon inspiráló pályázatot: Peruba kell tervezni egy szállásépületet-múzeumot egy inkák előtti hatalmas romépület mellé, a tengerszint fölött 3000 méteren. Álommunka. A győztes jutalma nem az épület megvalóstása, hiszen ez csak egy ötletpályázat, hanem egy 10 napos, két személyes perui körút. Régi álmom. Befizettem hát a 100 dolláros nevezési díjat (+tranzakciós költség, +helyi adó, +a pályamű elküldésének postai díja). Ha nyerek, jó lenne megnézni a Siula Grandét is.
Januártól egyébként itthon fogok dolgozni, külső munkatársként. Még nem tudom pontosan, hogy lesz ez a dolog, és kicsit ellentmondásosak az érzéseim is ezzel kapcsolatban. Abban biztos vagyok, hogy helyes döntés volt, viszont egyszer azt érzem, hogy minden simán fog menni és több időm lesz egyéb dolgokra, másszor meg azt, hogy nem tudom majd elvákasztani a munkaidőt a nem munkaidőtől, hogy nem lesz munkám, hogy be fogok kattanni a folyamatos itthon üléstől. Szerencsére az első érzés gyakoribb.

Az igazság az, hogy nem érzek magamban olyan szakmai elhivatottságot, amit szinte minden kollégámon látok (csak néhány példa: igen ritkán nézek építészeti honlapokat; nem az építészfolyóiratokat olvasom, hanem a National Geographic-et; idegen országokban jobban érdekelnek a természeti, mint az épített szépségek). Nekem nem hivatásom az építészet, hanem munkám. Ennek mondjuk némileg ellentmond ez a perui pályázat, hiszen ha a téma nem lett volna érdekes, akkor csupán a kecsegtető első díj miatt nem jelentkeztem volna. És ez a skizofrén állapot itt a nagy baj: elsős gimnazista korom óta (idestova kb. 15 éve) arra készülök, hogy építész legyek, ha felvetődik, hogy mást is lehetne csinálnom, akkor azt eretnek gondolatnak érzem (hiszen ezért tanultam, ezért szívtam az egyetemen stb, sajnálnám mindezt eldobni), ugyanakkor félek attól, hogy belevágjak és saját praxisba kezdek.

Más téma: a pályázat kapcsán újra elővettem a Blendert, és az első tömegvázlatot azzal raktam össze. És nagyon tetszett. Mármint nem a tömegvázlat, hanem a Blender :-) Meggyőződésem, hogy a napi munkában is tudom majd használni. Ennek örömére megrendeltem diszkont áron a felhasználói kézikönyvet. Nagy álmom a teljes építész-workflow nyílt forrásra helyezése, de sajnos ez még elég messze van a megvalósulástól.