Lullaby

"Ladies and gentleman, as you know we have something special down here at Birdland this evening... a recording for Blue Note records..."

Akit nem érdekel különösebben a jazz, az is biztos, hogy hallotta már ezt a felkonferálást a US3 Cantaloop-feldolgozásának elején. Az úriember, akit hallunk, nem más, mint Pee Wee Marquette, korának híres MC-je (a szó eredeti értelmében). A hely, amiről beszél, pedig minden idők leghíresebb jazz-klubja a Broadway és az 52. utca sarkán (aki ismeri a US3-t, most felkaphatja a fejét: igen, ez nem csak a Birdland, hanem az ő második albumuk címe is).

A CD-t, amiről írni akarok, a Mikulás hozta. Nem lehet túl közismert, mert bár már 2003-ban megjelent, a CDDB csak a címét ismerte (azt is Lukkaby OF Birdlandként), én töltöttem ki az előadókat-számcímeket.
Pedig egy igen jó válogatásról van szó. Bár a felvételek nem egyszerre készültek (a legrégebbi 1950-es, a legújabb 1953-as), mégis olyan, mintha egy jól sikerült fesztivált hallanánk (a CD alcíme: Live from the stage of the world's most famous jazzclub). Ez annak is köszönhető, hogy a szerkesztő (Roy Carr) nagyon ügyesen alkalmazta az eredeti fel- és lekonferálószövegeket.
A lemezen a legnagyobb sztárokat hallhatjuk, különböző felállású zenekarokkal (a legkisebb három tagú, a legnagyobb tizenkilenc) és stílusokban. Duke Ellingtonnal kezdődik, de nem egy szokásos-szmokingos bigband-produkcióval, amire Duke alapján gondolnánk, hanem egy mai füllel is frissnek ható, számomra bekategorizálhatatlan számmal. Pl. van benne hegedűszóló is, ami arrafelé akkoriban a jazzben tudtommal nem volt szokásos (Európában igen, lásd a Django Reinhardt nevével fémjelzett felvételeket). Aztán jön a többi sztár, a teljesség igénye nélkül: Stan Getz, Miles Davis Sextet (incl. Art Blakey, Stan Getz), a klub névadója: Charlie Parker (Bird) négy zenekarral (abból az egyik maga a Modern Jazz Quartet) és négy számmal. Majd hallhatjuk Dizzy Gillespie-t (énekelni is), és ha már éneklés: itt van Ella Fitzgerald és Dinah Washington is. Egyszóval a Mikulás jól választott, ez lett az egyik legsűrűbben hallgatott CD-m :-) Lehet, hogy be kéne szerezni a Volume two-t is (már ha egyáltalán megjelent).

(Lullaby Of Birdland. Giant Step Records, 2003)

(És most az izgalom: ezt a bejegyzést

Ecto-val írtam, izgatottan nyomom meg a Publish gombot, hogy mi lesz belőle)