Pár bejegyzéssel lentebb említettem az új Nine Inch Nails albumot. Április 16-án jelenik meg Európában, Year Zero a címe. "Kiszivárgott" pár (öt) szám, most hallgatom, igen jó mind. Eléggé más, mint az eddigiek, de rögtön felismerhető, hogy NIN. Hallgassátok meg ti is: http://symphonyofnoise.com/nails/yearzero/. A kiszivárgásról meg azt kell mondanom, hogy egy zseniális reklámkampány WC-kben talált pendrive-okkal, rajtuk számokkal ill. üzenetekkel, amik elvezetnek a kirakójáték újabb eleméhez, stb. Az index jól leírta a dolgot, érdemes elolvasni.

Miközben a Year Zeronak olvastam utána, rábukkantam Johnny Cash 2003-as Hurt-feldolgozására. Mit mondjak, megdöbbentő. Egész más kontextusba helyezi a jól ismert számot az, hogy egy sokat látott, súlyos beteg öregember énekli, a halála előtt nem sokkal. Sokkal hitelesebb az ő szájából, mint egy depressziós fiatal rocksztáréból, hogy "everyone I know, goes away in the end". (Valami ilyet érezhetett maga Trent Reznor is a Wikipedia tanúsága szerint:

I pop the video in, and wow… Tears welling, silence, goose-bumps… Wow. I just lost my girlfriend, because that song isn't mine anymore. … It really made me think about how powerful music is as a medium and art form. I wrote some words and music in my bedroom as a way of staying sane, about a bleak and desperate place I was in, totally isolated and alone. [Somehow] that winds up reinterpreted by a music legend from a radically different era/genre and still retains sincerity and meaning—different, but every bit as pure.