Bár látnák magyar parasztaink, kik birtokaikban levő, gazdag termésű, munkát alig kívánó földjeiket műveletlen szokták hagyni, mint nem kíméli Helvécia munkás fia idejét és sanyarú fáradságát, hogy egy kopár havasi oldalt termékennyé tegyen, s a sovány földből véres verítéke után szeretett családa számára egy maroknyi eledelt kicsaljon! Kosárban hordja ő fel a trágyát, s még így is sokszor nem arathatja munkássága méltán érdemlett gyümölcsét, mert egyetlenegy hófuvat lemossa.

Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás (1842)

Az olaszországi Alto Adige (Dél-Tirol – a szerk.) hatalmas almaültetvényeit ellátták fagyvédelmi öntözőberendezésekkel. A technika sikeres, pedig a tavaszi fagyok ott rendszeresek. Nálunk - tudtommal - egyetlen ilyen öntöző sem működik. Noha működhetne. Az almaágazat az uniós belépés előtt több támogatást kapott - 15 milliárd forintot - ültetvénytelepítésre, mint az összes többi kertészeti ágazat együttvéve. A gazdák ezer hektárjával ültették az almáskerteket, ám fagyvédelmet nem terveztek, nem kértek rá támogatást (kaptak volna), és maguk sem áldoztak rá. Ezt büntette most májusban az időjárás.

Kun István a HVG-ben (2007)

Valószínűleg ez a mentalitás az oka annak, hogy Magyarország egy sivár, puszta ország. Tudom, a városokat elpusztította a török (érdekes, akkor a Balkánon miért van egy csomó szép középkori város?), tudom, a hegyvidékeket elcsatolta Trianon (bár már Trianon előtt se a magyarok lakták őket, kivéve a Székelyföldet).

Ez utóbbi amúgy egyre jobban foglalkoztat: a magyar nép miért maradt az alföldeken? Ennyire erős volt a nomád hagyomány?