Kezdetben vala a Szendvics.

Majd következett a hegytetőn főzőcskézés. Ezután jött a szendvicsalapanyagok korszaka (szendvicset nem csináltunk, csak az alapanyagokat szórtuk be a hátizsákba.) Jelenleg a minimalizmusnál tartunk: egy kis csoki, szárított gyümölcs, rágcsálnivaló. És haladunk a "puputeve a sivatagban"-korszak felé:  indulás előtt bőséges evés-ivás, a túrán pedig szinte semmit nem eszünk, és ami még furább, alig iszunk.

Kíváncsi vagyok, eljutunk-e a Reinhold Messner-stádiumig (aki a zsebében egy marék dióval mássza meg a Himalája csúcsait).