Szóval, Tartuban vagyunk. Ez Észtország második legnagyobb városa, jó nagy egyetemmel, amin van magyar szak is, itt tart Réka három előadást. Az első már megvolt tegnap, tök jó volt. Érdekes volt ilyen messze Magyarországtól egy magyar könyvekkel teli szobában (a magyar szak könyvtárában) ülni, és külföldiekkel magyarul beszélgetni. Nagyon aranyos kiejtéssel beszélik az észtek a nyelvünket.
Ami Tartut illeti: abszolút élhető városnak tűnik. Nem nagy, de van benne minden. A belvárosa szépen megmaradt, és kintebb sincs annyi durva lakótelep, mint nálunk a hasonló méretű (kb. 100e lakos) városokban. Van viszont rengeteg faépület, amikbe teljesen beleszerettem, csináltam is róluk jópár fotót. Egy öt éve itt lakó magyar srác vezetett minket körbe tegnap este, tőle megtudtuk, hogy ezeknek a házaknak vannak árnyoldalaik is: legtöbbjükben közös wc van és a lakásokhoz nem tartozik fürdőszoba. Ugyanakkor menőbbnél menőbb autók parkolnak előttük. Érdekes. Ja, és fával fűtenek. Az már csak az én elméletem, hogy biztos nem akarnak az orosz gáztól függni. Az országban amúgy nem túl nagy a népsűrűség, a területe kb. mint Szlovákiáé, de csak 1.34 millióan laknak benne, és van rengeteg erdő, szóval van mivel fűteni.
Tegnap panaszkodtam a melegre. Hát, ma reggel megtapasztalhattuk az északi időjárást, olyan hideg szél fújt, hogy a kezem lefagyott. Mi kabátban-sapkában lófráltunk, de ezek az észtek nem vacakoltak, több rövidnadrágos embert is láttunk.
Már töltöttem fel egy adag képet is, majd folyamatosan töltöm a többit. Közben pedig kiváló Viru Valge vanilla vodkát és Saku Tume sört kortyolgatok.

Itt vannak a fotók, és ide töltöm majd a többit is:
http://flickr.com/photos/bogarpat/sets/72157605036827235/