A prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskola előcsarnokában fotóztam ezt:

Középiskolás emlékeimből gyanús volt a dolog. Meg is találtam az idézetet a Magyar Elektronikus Könyvtárban, eredeti formájában így hangzik:

Köszönöm Tügynek, a tügyieknek. Megtanítottak szenvedni már kisfiú korban. S ezzel megacélozták a szívemet. Hogy mindhalálig harcolni bírjak az ártatlan igazságért. Ezt Tügy tette.

És így folytatódik:

Az a Tügy, ahol édesanyámat úgy tanították az emberséges életre a rokonok:
- Mondd, Erzsi, mit kínlódsz ennyi gyerekkel?
Édesanyám megdöbbenve mondta:
- Mit csináljak, ha az Isten megajándékoz velük!
- Ó, párnát rá.
- Párnát?
- Párnát bizony. Én ugyan rátettem. De még a lábam is rátettem.
A tügyi szenvedés elkísért az egész életen át.

De leír még egyéb szép élményeket is:

Móricz Zsigmond: Életem regénye