Ahogy a kollégám mondta, „öngyilkos elit alakulatként” péntek este elvállaltuk a mezőkeresztesi templom felmérését és pályázati terv készítését, mai határidővel. Nem is tudom, hogy a szombati mérés az idei tél leghidegebb napján, vagy az egynapos tervkészítés volt-e a keményebb. De sikerült.

Ami az érdekes a dologban, az a kripta, ahol emberemlékezet óta senki se járt (a szemközti gyerekotthon lakóinak-dolgozóinak fogalma se volt róla, hogy egyáltalán van kripta). Amatőr módon lámpa nélkül mentünk mérni, így sokat nem láttunk odalent. Baromi nagy volt a pára (ez a képeken is látszik), pár csont volt a földön, a sírhelyek egy kivételével üresek, abban az egyben pedig (talán) egy üres koporsó volt. Ezeken kívül nagyon rossz állapotban lévő könyveket is találtunk. Nagyon fellelkesedtünk, hogy valami érdekes leletre bukkantunk, de sajnos a legrégibb könyv is viszonylag új, XIX. század közepi. Ennek ellenére elég misztikus élmény volt.

Magának a templomnak igaziból a szentélye az érdekes, mert annak a falai középkoriak, két gótikus ablak most is látható, és gyanítom, hogy befalazva ott a többi is. Remélem, megvalósul a felújítás, és akkor előkerülnek azok is.