Milyen volt egy kombó (könnyűzenét játszó kiszenekar) a rockzene megjelenése előtt? Többé-kevésbé ilyen: dob, nagybőgő, zongora, szaxofon és/vagy trombita.

Milyen ma? Többé-kevésbé ilyen: dob, basszusgitár, ritmusgitár, szólógitár.

A dob maradt, a nagybőgőből basszusgitár lett, a zongorát a ritmusszekcióban a ritmusgitár váltotta fel. Ha az ember megfigyeli, hogy hogyan játszottak a gitárosok a torzítás feltalálása előtt, és hogyan az után, jelentős különbségeket vehet észre. Meggyőződésem, hogy a torzított gitár a kisegyüttesekben a fúvósok helyét vette át. Egy gitáros manapság egyáltalán nem úgy szólózik, mint pl. Charlie Christian, sokkal inkább mint egy akkori szaxofonos. Egyszerűen azért, mert a torzítatatlan gitáron nem zengenek a húrok sokáig, nem lehet hangokat hosszan kitartani. Nincs ereje a hangjának, szemben a fúvósokkal. A torzító a gitárból mint szólóhangszerből szaxofont/trombitát csinált. És így utóbbiakat zömmel ki is szorította.

Tudom, hogy leegyszerűsítő a dolog, de szerintem mint tendencia van benne valami.

Nézzük a lehetséges okokat. A dob nélkülözhetetlen. A basszusgitárt könnyebb hordozni és könnyebb játszani is rajta, mint a nagybőgőn. A zongora-ritmusgitár relációra ugyanez igaz. A szólógitárt viszont nem könnyebb cipelni, mint a szaxofont, ráadásul plusz technikát (torzító) is igényel. Itt talán az válhatott döntővé, hogy könnyebb játszani rajta, lehet közben énekelni, és így a hangszeresek a dobos kivételével szinte csereszabatosak lettek. Én sajnálom, hogy így alakult.

És felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha hamarabb feltalálják az elektromos dobot? Merthogy jelenleg a dob az egyetlen hangszer, ami még mindig akusztikus. Vajon miért tartja magát ennyire? Egy elektromos dob egy sima dobhoz képest szerintem semmivel se szól rosszabbul, mint mondjuk egy szintetizátor egy zongorához képest.