Kedves Lelencesek!
Itt a tavasz (reméljük, most már tényleg), ideje beszámolnunk Kófic első velünk töltött teléről.
A tél jól indult: a sok labdázva, botozva játszó kutya után végre olyan ebek jelentek meg a parkban, akiket ugyanaz érdekel, mint Kóficot, vagyis „futóbolondok” – így esett, hogy Kófic országos haverokra lelt két magyar agár személyében.


Az ünnepek is jól teltek, természetesen Kóficnak is jutott az ajándékokból, például egy kényelmes kutyafekhely, hogy végre a lakás minden fontos pontján legyen pihenőhelye.

Karácsonykor két zebrapinttyel gyarapodott a „falkánk”. Kófic eleinte tápláléknak nézte őket, és bőszen nyalogatta a szája szélét, de hamar meg tudtuk értetni vele, hogy nem ezért érkeztek a madarak.

Persze azóta – biztos ami biztos – magasabb helyre költöztek.
Kíváncsian vártuk, Kófic hogy viszonyul majd a hóhoz. Amikor leesett, és nem is kis adagban, lenyűgözve figyeltük, milyen gyönyörű mozdulatokkal birkózik meg a hasig érő hóval.

Nagyobb méretben:
Kófic a hóban
Kófic persze nemcsak ebben tehetséges! Nemrégiben derült ki, hogy tud énekelni! Azonban csak egy Bartók-darab hozza lázba: ha ez szólal meg a zongorán, rögtön bekapcsolódik.
Állatorvosunk, mikor számítógépbe vitte Kófic adatait, a születése napját – jobb híján – február 5-re rögzítette. Így, amikor elkövetkezett az évforduló, Kóficot szülinapi tál várta.

Reméljük, még sok-sok szülinapot ünneplünk így együtt. Köszönjük Mindenkinek, hogy ennek a csodakutyának a gazdái lehetünk. Üdvözlet Miskolcról Kófictól, Rékától, Zolitól.

(Az írás eredetileg a Lelenc Kutyamentő Egyesület fórumán jelent meg.)