(Chicago, O'Hare Airport)

Végülis úgy néz ki, minden simán ment, megvan a denveri gépre a beszállókártyám (bár a hölgy nem talált először a rendszerben, aztán megkérdezte, hogy a frankfurti géppel jöttem-e, és akkor ezt ráírta tollal a kártyára, nekem nagyon gyanús, hogy még Bp-n meg kellett volna kapnom ezt a boarding pass-t), és a vámnál se csesztettek. Mondtam, hogy pár cereal bar van nálam, megkérdezték, hogy nothing fresh, ezzel a kaja-téma kipipálva.

Nem tréfálnak amúgy. Ma háromszor kellett kivennem a laptopot a zsákomból, levennem a cipőmet, az órámat és az övemet, és kipakolnom a zsebeimet. Frankfurtban egy alig érthető akcentusú úr kérdezett ki a beszállás előtt aztán nyomott egy matricát az útlevelemre, utána közvetlen a beszállásnál még egy hölgy is feltett kérdéseket, aztán a repülőgépen ki kellett tölteni azt a bizonyos kérdőívet. Leszállás után megint kikérdeztek, szerencsére amikor kérdésre mondtam, hogy építész vagyok, nem akadékoskodtak tovább :-) Majd ujjlenyomatot vettek az összes ujjamról, és a retinámat is lefotózták.

Aztán a csomagomat magamhoz kellett venni, utána jött az a pult, ahol a gépen kitöltött kérdőívet kellett odaadni. Gondolom itt néztek volna bele a csomagba, ha van valami.

Otthoni idő szerint pénteken este hétkor indultam Miskolcról. Az ún. IC (amire 400 Ft helybiztosítás nélküli pótjegyet kellett venni) 25 perces késéssel indult, a 2 órás úton még összeszedett további kb. 30 percet, majd Rákos előtt leszakadt a felsővezeték. Kiszálltunk a szakadó esőbe, elbotoráltunk a legközelebbi buszmegállóba, ami előtt az úton egy nagy, de nem kikerülhetetlen pocsolya volt. Többnyire a taxisok meg a buszok nem kerülték ki, beterítve mindenkit. Szép búcsú az országtól.

Most otthoni idő szerint szombat 23:14 van, elvileg otthoni idő szerint vasárnap 2:30-kor érek Denverbe. Onnan Bouldert még kb. egy órányira tippelem. Jó hosszú út, remélem, megéri.

Közben szólítottak a hangosbeszélőn, híres vagyok :-) Vicces volt, ahogy ameriakiul próbálták kimondani a nevemet, "Zoltan err... maybe Bíröszki", eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy én vagyok :-) Szerencsére semmi komoly, csak valaki helyet akart velem cserélni.

Baromi fáradt vagyok, mint aki nem aludt egy napja. Ami majdnem így is van.