Flatironsnak a közvetlenül Boulder fölött magasodó hegyeket hívják. Elég rájuk nézni, és kiderül, miért:

Az előző napi túrán eléggé kifáradtam, úgyhogy tegnap valami könnyebbre vágytam. A Royal Arch nevű képződményt néztem ki a Flatirons oldalában. Odafelé a Chautauqua Trailen mentem, innen nyújtják talán a legjobb látványt a Flatironok. Közelebb érve már a mászókat is megláttam. Teljesen lenyűgözött, hogy a várostól kb. fél órányi gyaloglásra az ember igazi többkötélhosszas utakat mászhat. Nagyon sajnáltam, hogy Réka nincs velem (amúgy is folyamatosan sajnálom, nagyon szeretnék egyszer vele visszajönni ide), mert nagyon jókat tudnánk ezeken a sziklákon mászni.

Ezen a képen figyelmesen személve látszanak a mászók:

Az egyik sziklán már előző nap észrevettem egy hatalmas CU feliratot. Elég rondán mutat. A wikipediáról megtudtam, hogy ezt még a negyvenes években festették fel egyetemisták, aztán utána sport lett belőle, hogy más egyetemek tanulói átfestették, míg végül Boulder városa véget nem vettet az egésznek, és le nem festette a sziklához hasonló színre. Nem sikerült teljesen.

Aztán elértem a Golden Arch-ot. Ez egy hatalmas, íves sziklaképződmény, az egyik oldaláról a városra és a prérire, a másik oldaláról a Flatironokra lehet rálátni. Természetesen itt is volt egy rakás csíkos mókus :-)

Lefelé menet még útbaejtettem az egyik Flatiron alját, aztán visszajöttem a szállásra. Bár pihenőnapnak szántam, de azért eléggé kifáradtam ebben a túrában is. (Az útvonal megtekinthető ide kattintva). Utána hegyi emberből átvedlettem építésszé (megborotválkoztam, lezuhanyoztam, felvettem a városi ruhámat), és bementem a városba a konferencia elősörözésére, ahol nagyon kedves embereket ismertem meg. Sajnos nem tudtam sokáig maradni, mert baromira fáradt voltam. A jet lag még mindig nem múlt el teljesen, bár egyre később ébredek fel, és már vissza tudok aludni.

Most éppen a reggelim fő, ami csak két keménytojás lesz, mert bízom benne, hogy nem csak üres ígéret a konferencia programjában a "plenty of free food" :-)