A második nap szintén reggelivel indult, majd összegyűltünk a nagyteremben, és ismertették az aznapi programokat: úgynevezett unconference sessionök lesznek. Megkérték a közönséget, hogy aki szeretne valamiről beszélni, az írja fel egy post-itre, vigye ki a színpadra, ismertesse a közönséggel, majd a post-itet ragassza fel egy táblára. Szépen gyűltek az érdekesnél érdekesebb témák. Amikor mind a táblára került, a szervezők megkértek minket, hogy legyünk egy kis türelemmel, és elrendezték, hogy melyik session mikor és hol legyen. Erre a napra az előadótermeket kisebb részekre osztották, így emlékeim szerint kb. 12 helyszín jött létre, valódi kiscsoportos, beszélgetős foglalkozások lehetőségével. Külön kiemelték, hogy nyugodtan fel lehet állni közben és átmenni máshová, ha úgy látjuk jónak. Mindegyik helyszínen volt egy Macbook Pro meg vagy egy projektor, vagy egy nagy képernyő. Sajnos voltak gikszerek, pl. volt, hogy elment az internet (eleve furcsállottam, hogy nem volt a konferencia helyszínén mindenki számára használható internet, ez nem illik a Google-höz, még ha meg is ideologizálták), illetve a demógépekre nem volt feltelepítve a Google Earth. De összességében azért működött a koncepció.

Én első körben arra a sessionre (innentől kezdve inkább a foglalkozás szót használom, még ha óvodás is) ültem be, ahol a Google Earth-re feltöltött épületek elfogadási procedúrájáról volt szó. Az foglalkozást Matt Simpson és Bryce Stout vezette, jelen volt még szintén a Google részéről Susan Willard, és figyelmesen jegyzetelt. A téma engem azért érdekelt különösen, mert a kolóniás modelljeim egy részét elfogadták, más részét pedig nem. Azzal tisztában voltam, hogy nem ez az a modellezési stílus, amit a Google Earth-re preferálnak, hanem a fotótextúrás, de reménykedtem benne, hogy hátha ez is egyszer elfogadott lesz. Ahogy megtudtam, sajnos ez nem várható, és az okokat is elfogadom, ha nehéz szívvel is. Elsődlegesen arról van szó ugyanis, hogy így könnyebben tudják ellenőrizni, hogy az épület valóban létezik-e és valóban olyan-e. A másik ok, hogy csak így lesznek egységesek az épületek a Google Earth-ben, mert amúgy sok modellezési stílus van. Az, hogy nekem némelyik, nem fotótextúrás épületemet elfogadták, tulajdonképpen emberi mulasztás :-)

Utána Pete Stoppel (a Sketchucation-fórumról ismert Solo) Thea-rendererről szóló előadására ültem be. Ez az egyik legismertebb ingyenes SkethcUp-renderelő, a Kerkythea utódja. A görög fejlesztő a válság miatt sajnos nem tudott eljönni, ő kérte meg Pete-et az előadás megtartására. Itt elkövettem azt a hibát, hogy hátra ültem, így sajnos érteni nem sok mindent értettem, de amit láttam, az önmagáért beszélt, nagyon komoly program lesz a Thea.

Ebédszünet következett, csak hideg kaját kaptunk, azt Csabáékkal az épület előtt a füvön fogyasztottuk el.

Ebéd után először egy olyan foglalkozásra ültem be, ami arról szólt, hogy hogyan használhatunk fotókat a modellezéshez, de mivel nem mondott semmi újat számomra, inkább átültem Csaba foglalkozására. Az ő mondandójának az alapját a Google Earth képezte volna, ami nem volt feltelepítve a demógépre, az internet meg baromi lassú volt, úgyhogy Susannal, Csabával és még két érdeklődővel átmentünk a két saroknyira lévő Google-székházba. Csaba itt tulajdonképpen azt demonstrálta főleg Susannak, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy layer a Google Earth-ön a történelmi épületeknek. Így pl. felkerülhetnének olyan épületek is, amik már nincsenek meg, vagy csak romosak. Minden szükséges technikai eszköz adott már ennek a megvalósításához. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet, az oktatásban, műemlékvédelemben, stb. nagyon jól lehetne használni, és végre lenne létjogosultsága az én modellezési stílusomnak is :-) Susannak láthatóan tetszett az ötlet, de nyilván nem csak rajta múlik a dolog.

Ezen a délutánon volt az engem talán leginkább érdeklő foglalkozás, ami arról szólt, hogy hogy lehet a SketchUpot és segédprogramját, a LayOutot műszaki rajzok készítésére használni. Egy nekem kicsit arrogánsnak tűnő, az 50-es éveiben járó építész tartotta az előadást. Választ kaptam pár kérdésemre, de nem mindre. Pl. az érdekelt volna, hogy hogyan lehet automatizálni a nyílászáró-méretezést, meg is kérdeztem, de nem igazán értette az előadó a kérdésemet, valószínű (ill. biztos), hogy itt mások a műszaki rajz szabványai.

Még a nap elején megkértek mindenkit, hogy írja fel egy táblára, hogy mit látna szívesen a SketchUp 9-ben. A nap végén mindannyian összegyűltünk a nagy előadóban, és először megnéztünk, hogy a régi kívánságokból mik valósultak meg a SketchUp 8-ban, majd pontról pontra végigmentünk a fejlesztőkkel az új kívánságokon. Bevallom, engem lenyűgözött ez a hozzáállás a felhasználókhoz.

A szakmai program végén Le Corbusier osztotta meg velünk véleményét a SketchUpról és a hagyományos cad haláláról:

http://www.youtube.com/watch?v=oEQTry2fg50

(Elképesztő amúgy a srác, később a buliban viszonylag sokat beszélgettem vele, kicseréltük az elérhetőségeinket is.)

Aztán jött a nap és a konferencia fénypontja: a buli a Google tetőteraszán, háttérben a Flatirons :-) Erről sokat nem írnék, volt sok jó étel, ital, és sok emberrel beszélgettem érdekes dolgokról. A Google irodájában van mászófal, a társalgóban egy óriási Rubik-kocka (büszke is voltam, hiszen a tervezője amellett hogy honfitársam, építész is), Legók, kiváló a hely. És még gyors, nyitott wifi is van.