• Vespasianusnál (69-79) egyértelműen megjelenik, hogy "... egy egész épület lebontása veszélyezteti a városképet."
  • Nagy Theodosius 389-ben egyértelműen kimondja: "Az új polgárházak építésénél tekintettel kell lenni a környezetre."
  • Egyértelműen a régi épületek lajstromba vételéről rendelkezik Constantinus 330-as rendeletében. Ezzel az első műemléki inventarizáció példáját alkotva meg.
  • Az első konkrét utalás Anthemius császár 469. évi rendeletében jelent meg: "... a legnagyobb dicséretet az fogja aratni, aki régit ápol és helyreállít."
  • Bramantet "Il Maestro Rovinante" - a Romboló mester - névvel illették nem csupán azért, mert lebontotta a régi Szt. Péter templomot, hanem azért is, mert ennek felépítéséhez - többek között - a Colosseum köveit is felhasználta. A San Pietro márvány falburkolatai és építészeti tagozatai közül a legapróbb részlet sem az újkorban vagy később bányászott anyagból, hanem az antik épületekről lebontott burkolatokról származik.
  • Számítások szerint V. Márton (1417-1431) és VII. Pius (1800-1823) pápák uralkodása között több ókori emlék lett az új építkezések áldozata, mint amit a megelőző 1000 év során a barbárok elpusztítottak.
  • A Barberini VIII. Orbánról (1623-1644) mondta a köznép a Pantheon aranyozott bronz díszeinek eltávolíttatása miatt, hogy amit nem tettek a barbárok, megtették a Barberiniek.

Forrás: Mezős Tamás jegyzete a Műemlékvédelem c. tárgyhoz