Elolvastam újra a Rózsa nevét, és arról eszembe jutott, hogy a műegyetemi könyvtár mindig a könyvbeli könyvtárra emlékeztetett. A nagy olvasóterem olyan, mint a szkriptórium:

A (zárt) könyvraktár meg mint a Rózsa nevében az Aedificium emelete, ahol a könyveket tartják, és ahova illetéktelen (szintén) nem léphet be:

Ennél is érdekesebb, amit most olvastam a tervező, Pecz Samu önéletrajzában:

„Hogy miért nem terveztem a boltozatot vasbetonból és miért építettem téglából falazva, arra igen egyszerű a feleletem. Egyszerűen azért, mert ilyen alakú boltozatoknak vasbetonból való készítése sokkal többe kerül, különösen a szférikus boltsüvegek komplikált aláállványozása miatt. Az olvasó terem boltozatának, mint azt egy nagy vasbeton cégtől kapott költség-ajánlat igazolta, vasbetonból való elkészítése a téglaboltozat költségével szemben több mint a háromszorosába került volna. [...] Ebből is látható a középkori boltozat-rendszer zseniális volta, mely rendszernél az aránylag vékony, csak 15 cm vastag boltsüvegek és a kis keresztmetszetű emelkedő boltívek folytán magához a boltozathoz, úgyszintén a megfelelő gyámrendszer felépítéséhez is igen kevés anyagra van szükség. Gazdaságos a vasbeton szerkezet is, talán még gazdaságosabb, azonban csakis a szerkezet minőségének és az előállítási módjának megfelelő alakban.

A nagy olvasóterem boltozatának, valamint a gyámrendszerének minden részét, grafosztatikai módon számítottam és határoztam meg. Ez a körülmény adta meg [a] tervezőnek azt az öntudatot, melynek következtében [a] vállalkozó építőmesterrel szemben – ki az építőnaplóban kijelentette volt, hogy a boltozat állékonyságáért nem vállal felelősséget – [a] tervező határozottan kívánta és elrendelte a boltozatnak szigorúan a tervek szerint téglából való felépítését.”