Nagyon sokmindent átéltünk együtt. Azt hiszem, azzal állítok neki a legméltóbb emléket, ha idemásolom azt az élménybeszámolót, amit 2003. október 8-án írtam a legnagyobb közös élményünkről (egyébként a jelenlegi feleségemnek). Nem volt könnyű előkotorni, mert egy régi Ural2 backupban volt benne, de sikerült.

„A Bukkben kivalo volt, ott aludtunk, ahol ranksotetedett, a kutya is, akit ugyan kikotottem ejszakara, de lehet, hogy nem is kellett volna, mert ha akar, ugyis elszokik, ugyanis a kotelet siman el birja tepni. A hazunktol indultunk, aztan Bukkszentlaszlo (ket so:r), alvas a hegyen Bukkszentkereszt alatt, aztan Bukkszentkereszt, Repashuta (ket so:r), alvas a hegyen Repashuta folott, aztan fel a fennsikra, kozben eleredt az eso, kilattunk a Harom-korol (voltal mar ott? Nekem nagyon tetszett), a volgyben gomolygott a kod meg ott fent is, nagyon jo hangulata volt, tovabb a Tar-kore, ott foztunk egy levest, ittunk egy kis palinkat, aztan az immar szakado esoben tovabb Cserepes-kore (ott megneztuk a barlangszallast, nagyon allat, egy kis barlangban vannak priccsek meg asztal meg vaskalyha, igyhat kemenye is van a barlangnak), aztan tovabbmentunk Kopasz-retre, ahol mult heten is voltam, ott van a barlangaszklubnak a haza. Olyan kod volt, hogy az csak no, nagyon misztikus hangulata volt. A barlangaszok meg lenn voltak bontani (a pancsolo kislany dallamara: "kezzel vajni egy uj barlangot ebben rejlik az elvezet amit a termeszet meg nem alkot assa ki most a ket kezed") Szerencsere elallt az eso, meg tuzet is birtunk rakni, aztan reggelre megint esett, pont akkor kezdte el, amikor leszedtem a satramrol a ponyvat, igy elazott a belso resze. Tovabbindultunk Olaszkapu-Harmaskut-Csurgon at Bankutra a szakado esoben es kodben, kozben valsagterveken gondolkoztunk (szomoru, hogy senkit sem tudtam felmutatni, aki eljonne ertunk Omassara, ha nem engedik fel a kutyat a buszra, (a szuleim nincsenek itthon) leginkabb meg teged, de aztan rajottem, hogy irrealis barkitol is azt varni, hogy beengedje a vizes joszagot az autojaba.) Aztan Bankuton elallt az eso, lementunk Omassara, kozben ugy dontottunk, hogy megis bevallalunk egy satorozast, de pont amikor leertunk a kocsmahoz, megint elkezdett szakadni. Ott van egy kulcsoshaz, megkerdeztuk a megadott cimen, hogy megszallhatnank-e itt, de a manusz azt mondta, hogy o nem tudja, a feleseget kell megkerdezni, aki nincs itthon, de kutyat meg az udvarra sem vihetunk be, es egyaltalan, regisztralva vagyunk-e a termeszetjaro szovetsegnel. Igyhat a kocsma tornacan megvartuk Marika nenit, aki a hetes busszal jott, es hazamenni sem tudott, mert Vera rogton letamadta, es sikerult is vele megegyezni. Reggelre majdnem megszaradtak a cuccaink, felmentunk Sebesvizre, ott megreggeliztunk, az eso szerencsere nem esett, de cefetul hideg volt. Onnan mentunk tovabb Lillafuredre, utkozben megtekintettuk a letrasi hazat. Lillafureden bevertunk par so:rt, addigra ugy megszoktuk az esot, hogy amikor eleredt, egyszeruen felvettuk a kapucninkat es ultunk tovabb, mar egy ideje esett, amikor eszembe jutott, hogy akar odebb is ulhetnenk a teto ala :-) de nem ultunk. Aztan felmentunk a Feher-kore, ott kisutott a nap, raktunk egy kis tuzet es megsutottuk rajta a rosszkolbaszt hagymaval, bennem felmerult az ottalvas lehetosege, de leszavaztak, ami nem is baj. Onnan mar masfel ora alatt hazaertunk, Bruno kutya nevnapjan, aki elmeselte rogton a haveroknak, hogy 5 napos setan vett reszt, mikozben harom teherhordo vitte utana a cuccait, es majdnem megcsinalt egy csinos tizhonapos kutyalanyt Bankuton :-) Leultunk enni-inni, begyujtottunk a kandallokba aztan aludtunk. Ez az igazi elet, vandorolni az embernek a csajaval, a haverjaval es a kutyajaval.”

Nem túlzás, hogy Brúnó megváltoztatta az életünket. Őmiatta szerette meg Réka a kutyákat, és fogadtuk be Kóficot és Vaczakot.