Manapság az úgynevezett futballdrukkerek a maguk lírai hangvételével olyasmibe is belepofáznak, amihez aztán tényleg semmi közük.

Erről jutott eszembe egy németországi élményem.

Az ott-tartózkodásunk utolsó estéjén bebuszoztunk a szomszédos város, Braunschweig karácsonyi vásárába. Bennem működtek a kelet-európai reflexek, amikor megláttam, hogy focimeccs lehetett, mert feltűnően sok illuminált, szurkolói sálas ember volt a belvárosban, kissé összeszorult a gyomrom. Persze teljesen feleslegesen.

Utána már késő este busszal mentünk vissza Wolfenbüttelbe. A buszon hátul 5–6 illuminált, szurkolói sálas ember ült. A mi csoportunk két kínaiból, egy lengyelből és két magyarból állt, és angolul vagy tört németséggel beszélgettünk. Ennél feltűnőbben már nem is lehettünk volna külföldiek. A k-európai reflexek megint beindultak, szinte biztos voltam benne, hogy belénk fognak kötni. Ehelyett az egyetlen interakció köztünk és a szurkolók között az volt, hogy amikor észrevették, hogy tanácstalankodunk, hogy hol is kellene leszállnunk, akkor kérés nélkül segítettek.

Megintcsak erre tudok hivatkozni:

http://bebop.magas-tatra.hu/2012/09/01/helyunk-a-vilagban/