Amikor először zenevásárlóvá váltam, még bakeliteket vettem. Ez általános iskolás koromban volt, a nyolcvanas évek végén. Nem voltam túl tudatos vásárló, bementem a boltba, hogy "csókolom, Rolling Stones-lemez van?", és megvettem amit adtak. (Ez konkrétan a Steel Wheels volt.) Ebből a korszakból emlékeim szerint 5–6 Beatles-lemez és két Rolling Stones származik, és egy ajándékba kért és kapott Iron Maiden.

Utána jött a kazetták korszaka. Egyik első műsoros kazettám talán a Blood Sugar Sex Magik volt, egy családi nyaralás során vettem 1992 nyarán Sopronban, rengeteg pénzért (550 Ft volt). A nagy technikai áttörés az első kétkazettás magnó érkezése volt, és ezzel jött a másolt kazetták korszaka. De ezt még megelőzte két 90 perces TDK kazetta, amiket ajándékba kaptam, és még általánosban a kettőtől ötig kívánságműsorból vettem tele őket. Ezeket rengeteget hallgattam, konkrét számokra is emlékszem, pl. Black: Wonderful World, Bowie: Let's Dance, Kiss: I Was Made For Loving You Baby és Crazy Nights, Twisted Sister: We're Not Gonna Take It, pár Depeche Mode.

A másolt kazetták korszaka sajnos elég sokáig tartott (azért sajnos, mert már akkor se voltam elégedett a hangminőségükkel). Gimnázium végén, 1995 táján lett először CD-lejátszónk (az első két CD-nk egy blues-válogatás és a Tűzkerék R. B.-től a Bíbor Hold volt), de ez még nem vetett véget a kazettáknak. Azoknak a vége az mp3-mal és a Napsterrel jött el 1999-ben.

Az mp3-akat először CD-kre írattam ki (pénzért, ugyanis elég kevés embernek volt akkoriban CD-írója). Majd az egészet (vagy ötvenet) átraktam DVD-re. és a CD-ket kidobtam. Utána meg DVD-ről külső HD-re (a DVD-ket kidobtam), de ekkor már a korai, nem túl jó minőségű mp3-akat újra le kellett töltögetni.

Látható, hogy a rengeteg kazettából (már nem is tudom mivel lejátszani őket), majd a rengeteg mp3-CD-ből és DVD-ből gyakorlatilag szemét lett. Ami megmaradt és le is tudom játszani, az a gyári CD és a bakelit.

Most viszont úgy érzem, hogy eljött a zenehallgatás nirvánája, örökre megszabadulhatok a formátumváltások okozta költségektől és kínlódástól. Előfizettem ugyanis a Google Play Music All Accessre, amivel havi 8 dollárért a világ szinte összes zenéjéhez hozzáférek egy gombnyomásra, és ami a legjobb az egészben, androidos eszközökön bármit le tudok menteni szintén egy gombnyomással offline hallgatásra. Ha utánaszámolok, hogy az évek során mennyit költöttem zenére (beleszámítva az üres hordozókat is), ez igen jutányos ár, és többet nem kell torrenttel, id-tagek kitöltésével, fizikai tárolókkal vacakolnom.

Ahogy az internet- vagy a mobilelőfizetés, a zeneszolgáltatás is közművé vált. Azt pedig már évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy fizikai hordozók közül csak bakelitet fogok venni. Úgy néz ki, hogy az utolsó CD-m így a karácsonyra kért és kapott Emil Rulez-Gyere át lett.