„Azt hiszem, azzá leszünk, amire az apánk a holt időkben, olyankor okít, amikor épp eszében sincs nevelni.”

A Foucault-ingában (Umberto Eco) mondja ezt a főhős egy helyen. Mostanában többször eszembe jutott több dolog is, ami ezt támasztja alá.

1. Szerintem még bőven alsó tagozatos voltam, amikor apa elmagyarázta nekem, hogy hogy működik egy boltív: a köveket szépen sorban egymásra helyezik két oldalról, de az egész nem áll meg addig, amíg középre be nem helyezik a zárókövet. Amikor ez megtörténik, a kövek egymásnak feszülnek, és az ív megáll. Még a rajzra is emlékszem, amit csinált hozzá. Ehhez kapcsolódik az is, ahogy valamelyik családi nyaralásunkon egy híd mellett elmagyarázta, hogy miért íves kialakításúak a hidak (hogy terhelést kapva befeszüljenek a két hídfő közé, a teher egy részét így a szilárd partfalnak átadva). Ez is még általános iskolában volt.

Lehet, hogy ezek az élmények is hozzájárultak, hogy mára a boltozatok valamiféle szakértőjévé váltam (a műemlékvédelmi szakdolgozatomat boltozatokból írtam, több előadást tartottam falazott ívek statikájáról, sőt lehet, hogy egyetemen is oktatni fogom a témát).

2. Szintén általános iskolás koromban történt, hogy reluxát rendeltünk az ablakainkhoz. Én mértem le, hogy mekkorák kellenek. Aztán a megérkezett reluxák pár milliméterrel nagyobbak voltak a kelleténél. Apa nem cseszett le, csak annyit mondott, hogy „mérnökember pontosan dolgozik”, aztán nekiálltunk levágni azt a pár millimétert a reluxákból.

Azóta mérnökember lettem, és azt hiszem, hogy az átlagnál pontosabban dolgozom (mind meglévő épületek felmérésekor, mind a saját rajzaim elkészítésekor), vagy legalábbis törekszem rá.

3. Szintén általános iskolában részt vettem egy olyan matekversenyen, ahol levélben kaptunk bizonyos időközönként feladatsorokat, és azokat megoldva vissza kellett küldeni. Volt egy háromszögekkel kapcsolatos geometriai bizonyítás. Én szépen kiszerkesztettem körzővel-vonalzóval a dolgot, és közöltem, hogy a probléma meg van oldva, hiszen a rajzon „látszik”, hogy úgy van, ahogy lennie kell. Apa erre közölte, hogy ilyen nincs, hogy „látszik”, azt le is kell vezetni és leírni, hogy miért van úgy.

Most PhD-hallgatóként nagyon fontosnak tartom az írásaimban, hogy minden állításomat pontosan alátámasszam (ez a tudományban nyilván alapvető, de én már kisiskolás koromban megtanultam ezt).