Korábban a kies-kietlen kapcsán már elmélkedtem erről. Most, hogy mindenhol a bankszanálásról lehet olvasni, a szanálással fogok foglalkozni.

A szanálást ma Magyarországon felszámolás értelemben használják.

Itt Németországban több helyen látom nagy városi építkezéseken a hatalmas feliratot: Stadtsanierung. Hoppá, gondolná a magyar, itt lebontják a várost, és büszkék is rá! Hát természetesen nem erről van szó.

A szanálás szó a latin sanare-ből jön, ami azt jelenti, hogy gyógyítás (lásd pl. szanatórium). A német Sanierung jelentése ezzel összefüggésben a Duden szerint „javítás; renoválás, vagy a régi épület lebontása, vagy új építése általi modernizált átalakítás”. A magyarba szerintem innen került át. Az már sajátos magyar jellegzetesség, hogy a szocializmusban a régi városnegyedek szanálása során csak a bontásig jutottak, így a szanálás szó teljesen más értelmet kapott, a bankszanálási törvény szerint már nemcsak a köznyelvben, hanem a hivatalos nyelvben is. A Wikipédia Barbarolexis-szócikke épp a szanálást hozza példának a jelenségre.

Nekem is igen fura, hogy a magyarban a lebontást, felszámolást jelenti a szó. Ha az embereknek még lenne egy kis latinos műveltségük és többet járnának külföldre, valószínűleg nem tudott volna teljesen kifordulni magából a szó jelentése, most már azonban úgy meggyökeresedett ez a jelentés, hogy felesleges küzdeni ellene. Ennek ellenére azért törvényszövegben használni igen fura, és a jogalkotók félműveltségéről tanúskodik (akiknek pedig elvileg konyítaniuk kéne a latinhoz).

Legközelebb a dilatációról fogok írni.