Évekkel ezelőtt egy nagyon érdekes dologra bukkantam, ami azt példázza, hogy egy latin eredetű szó ellentétes jelentést kapott, ahogy a közműveltségből eltűnt a latin nyelv ismerete. (Amúgy én se értek latinul.) Építész vagyok. A dilatáció szót „mozgási hézag” értelemben használjuk, igeként is: pl. „el kell dilatálni” = „mozgási hézagot kell létrehozni”. Egy idős tanár úr egy előadásán viszont teljesen más értelemben használta a szót: arról beszélt, hogy egy épületszerkezet „a dilatáció miatt ment tönkre”. Nem értettük, hiszen arról volt szó, hogy azért ment tönkre, mert nem volt mozgási hézag, és a hőtágulás tönkretette a szerkezetet, tehát a mi szóhasználatunk szerint épphogy a dilatáció hiánya miatt ment tönkre. Ekkor vált gyanússá a dolog, és utánanézve rájöttem, hogy dilatatio kinyújtást, kiterjedést, terjeszkedést jelent, a dilatációs hézag tehát azt a hézagot, ami ezt a terjeszkedést megengedi a szerkezetben. Gyanítom, hogy amikor már nem tudtak a kollégák latinul, akkor nem vették észre, hogy a dilatatio mit is jelent, és a „dilatációs hézag” lerövidült „dilatációra”, sőt azt is gyakran használjuk, hogy „dilatációképzés”, aminek ezek szerint eredetileg pont ellentétes az értelme. Valószínű az említett idős tanár úr még tudott latinul.

A nyelvművelő minisorozat első két részét megtaláljátok itt:

1. kies

2. szanálás