Kölnt elsősorban az építészettörténeti részlegen (Abteilung Architekturgeschichte) folyó magas színvonalú tudományos munka miatt választottam DAAD-ösztöndíjam színhelyéül. Kutatásaim során számos kiadványukkal találkoztam, sok közülük alapvető fontosságú.
Az intézmény korábbi vezetője Günther Binding volt, az ő nevével már akkor találkoztam, amikor még nem is gondolkodtam PhD-tanulmányokon. Konkrétan ez volt az a nagyon érdekes kis könyv, ami a wolfenbütteli könyvtár szabadpolcáról a kezembe került:



Binding professzornak azóta sok könyvét megismertem, és nagyon boldog voltam, amikor egyszer-kétszer ő maga is felbukkant a kölni tanszéken (bár odamenni nem mertem hozzá).
A fenti kis könyv másik szerzője, Norbert Nußbaum pedig azóta az intézet vezetője lett. Őt ma (nem véletlenül) a középkori építészet egyik legelismertebb kutatójának tartják. Korábban is ismertem a középkori építéstechnikáról, a tudás átadásáról szóló írásait (is), de személyes konzultációink során a saját kutatásaimra vonatkozóan is új lökést adtak ezen gondolatai.
DAAD-ösztöndíjasnak lenni Kölnben nagyon jó. (Gondolom máshol is, de nekem erről vannak személyes tapasztalataim.) Az Akademisches Auslandamt minden segítséget megad, és még bulikat is szerveznek. Szinte olyan jogosultságokat kaptam, mintha az egyetem hallgatója lennék, sőt az intézmény könyvtárában még saját asztalom is volt, és szabad bejárásom éjjel-nappal-hétvégén. A könyvtár a középkori építészet, építéstechnika kutatójának egyébként is kincsesbánya. Minden szabadpolcon van, a rendszerezés áttekinthető, egy-egy témához még a legfontosabb cikkek is ott vannak különnyomatként, és a könyvtáros, Frau Behrens nagyon kedves és segítőkész, ahogy mindenki más is.
Azzal kezdtem a bejegyzést, hogy Kölnt mint helyszínt elsősorban az Abteilung Architekturgeschichte miatt választottam. Ez így is van, de nem elhanyagolható szempont volt a város gazdag középkori építészete sem. Erről majd a következő bejegyzésben írok.