Volt akkoriban egy egyetemi levelezőlistánk, arra írogattuk meg a 10-es albumlistáinkat. Az egyik haverommal volt egy fogadásunk is, én arra tippeltem, hogy a listákon legtöbbször szereplő zenekar a Metallica lesz, ő arra, hogy a U2. Vagy fordítva. Végül asszem nem gyűlt össze annyi lista, hogy eredményt hirdethessünk.
Az enyém ez volt:

1. Red Hot Chili Peppers: Blood Sugar Sex Magik
2. Kispál és a Borz: Holdfényexpressz
3. Depeche Mode: Ultra
4. U2: Achtung Baby
5. Living Colour: Stain
6. Pink Floyd: The Wall
7. Nine Inch Nails: The Downward Spiral
8. The Jimi Hendrix Experience: Electric Ladyland
9. Massive Attack: Mezzanine
10. David Bowie: Outside

Mai szemmel csak a Holdfényexpressz előkelő helyezése lepett meg. Még mindig jónak tartom azt az albumot, csak valahogy nem hallgatok már Kispált.
Arra is emlékszem, hogy úgy próbáltam válogatni, hogy olyan albumok legyenek a listán, amik tényleg egységes albumként működnek. Nem feltétlen konceptalbumokra gondoltam, hanem arra, hogy legyen valami íve az egésznek, ne csak számok egymásutánja legyen.
Amúgy már akkor, sőt már a kazettakorszakban is ábrándoztam egy olyan rendszerről, ami méri, hogy mit mennyit hallgatok.